ügyvéd

Sanyi és Mari épp 25 éve házasok. Sanyi végiggondolja az addigi életüket, és azt mondja Marinak:
- Figyelj Mari! 25 évvel ezelőtt igaz, hogy nem volt pénzem, albérletben laktam, busszal jártam, egy heverőn aludtunk ketten és nem volt TV-nk, de akkor, ha szegényen is, de legalább egy 25 éves szöszi bombázó mellett ébredtem reggelente. Ma van egy nagy házunk, hatalmas franciaágy, plazma TV, mindkettőnknek kocsi, de mégiscsak egy 50 éves öregedő nő mellett ébredek reggel, hiába van pénzem.
Mari gondolkozik egy kicsit, majd így szól:
- Tudod mit? Menj és keress magadnak egy 25 éves szöszi bombázót, az ügyvédem pedig elintézi, hogy megint ne legyen pénzed.

Egy ügyvéd elmegy kacsára vadászni. Lő is egyet, de a kacsa beesik egy elkerített birtokra. A birtok tulajdonosa, egy öreg paraszt éppen ott kapálgat.
- Uram, legyen szíves, adja már ide azt a kacsát! - kéri az ügyvéd.
- Dehogy adom, az én földemre esett, tehát az enyém! - mondja az öreg.
- Nana! Én egy ügyvéd vagyok, velem ne szórakozzon! Ha nem adja ide, akkor úgy beperelem, hogy mindenét elveszti! - fenyegetőzik az ügyvéd.
- Várjon csak! Itt, vidéken a vitás ügyeket a "három rúgás törvénye" szerint rendezzük. Hajlandó alávetni magát?
- Az mit jelent?
- Én kezdem. Maga megfordul, én meg háromszor jó fenékbe rúgom. Ha bírja, akkor cserélünk, és maga jön. Annál az igazság, aki tovább bírja.
Az ügyvéd végigméri az öreget, és azt gondolja: "Ezt a fazont kirúgom a világból is, ennél egyszerűbben úgysem tudnám elintézni a dolgot."
Szóval, belemegy. Az öreg kezd. Nekiszalad, és egy akkorát rúg az ügyvédbe, hogy az beleremeg.
A második rúgás akkorára sikerül, hogy az ügyvéd az orrával felszántja a földet.
A harmadikra még a szeme is könnyes lesz.
Leporolja magát, és odafordul az öreghez:
- Na, forduljon meg, most én jövök!
Az öreg megpödri a bajszát:
- Jól van, feladom. Vigye a kacsáját!

Ügyfél kérdezi az ügyvédtől:
- Mennyi tiszteletdíjat kér jogi tanácsokért?
- 20.000 forintba kerül három válasz.
- Nem túl drága ez egy kicsit?
- De igen. És mi a harmadik kérdése?

Egy ügyvédnek sosem szabad megkérdeznie a tanút, ha nincs felkészülve a válaszra.
Egy kis faluban zajló perben az ügyész behívta első tanúját, egy idős nagymamát. Odalépett a tanúhoz és megkérdezte tőle:
- Takács néni, ismer engem?
Mire a hölgy:
- Persze hogy ismerlek. Gyerekkorod óta ismerlek, és mondhatom, kiábrándultam belőled. Hazudsz, csalod a feleségedet, befolyásolod az embereket, rágalmazod őket a hátuk mögött. Nagy embernek hiszed magad, miközben annyi eszed sincs, mint egy utcaseprőnek. Igen, persze hogy ismerlek. Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudta, köpjön vagy nyeljen. Némi gondolkodás után a terem másik végébe mutatott és megkérdezte:
- Takács néni, ismeri a védőügyvédet?
- Hát persze. A védőügyvédet is gyerekkora óta ismerem. Gyenge jellem, italos természetű, senkivel sem tud normális kapcsolatot teremteni és mint ügyvéd egyike a legrosszabbaknak az országban. Hogy el ne felejtsem, ő is csalja a feleségét méghozzá három nővel, az egyik a maga felesége, ügyész úr... Igen, ismerem.
A védőügyvéd sokkot kapott. Erre a bíró magához kérte az ügyészt és az ügyvédet, és nagyon halkan így szólt hozzájuk:
- Ha bármelyikük megkérdezi a hölgytől, hogy ismer-e engem, esküszöm, hogy börtönben fog megrohadni.