Áron bácsi eladta a tehénét a vásáron. Amint baktat hazafelé, elébe áll egy rabló.
- Áron, láttalak hajnalban a tehénnel a vásárba menni, most nincs tehén, túladtál rajta, tehát van pénzed. Na már most, vagy ideadod a tehén árát, vagy helyben lelőlek.
Áron bácsi gondolkodik egy kicsit, aztán odafordul az útonállóhoz.
- Mondja rabló úr, van magának felesége?
- Volt.
- Akkor tudja, milyenek az asszonyok. Ha én most pénz nélkül állítanék haza, az én Sárám azt hinné, elittam a tehén árát, s csak kitaláltam ezt a rabló mesét. De ha belelőne egyet a kabátkámba - veszi le a lajbiját az öreg -, akkor mindjárt más lenne a helyzet.
A rabló fogja magát, és lő egyet, a golyó azonban épp hogy csak horzsolja a ruhát.
- Nem lesz ez így jó! - csóválja a fejét Áron. - Nézze csak meg az úr! Ez csak egy karcolás! Az asszony ezt nem veszi komolyan. Ide a közepébe lőjön!
A rabló erre kilukasztja a mentét a háta közepénél.
- Így már jobb! - lelkendezik Áron bácsi. - Hanem fiam, hogy biztosra menjünk, lőjön még egyet, ezúttal ide előre jobb felől. Ez biztos meggyőzi az én Sárámat arról, milyen nagy veszélyben forogtam.
- Lőnék én szívesen - vakargatja a fejét az útonálló -, de az az igazság, hogy elfogyott a töltényem!
- Úgy es jó - kapja magára a lajbit Áron bácsi. - Akkor a viszontlátásra rabló úr!
