Az idős házaspár lefekvéshez készülődik. Mikor bebújtak egymás mellé az ágyba.
Az öregasszonynak kedve támad egy kis hancúrozáshoz.
Gyakorlott mozdulatokkal simít végig a férje testén, majd egy bizonyos ponton megállva, megkérdezi.
- Na papa mit fogok? - hajol közel a párjához.
- Mit fogsz, mit fogsz? - mordul az öreg az asszonyra.
- Hát alighanem aludni fogsz!

A mérnök épp sétálgatott, mikor egy béka megszólította, és ezt mondta: Ha megcsókolsz, egy gyönyörű hercegnő leszek. Felkapta a békát, és eltette a zsebébe.
A béka újra megszólalt, és azt mondta: Ha megcsókolsz, és visszaváltoztatsz gyönyörű hercegnővé, a barátnőd leszek. A mérnök kivette a békát a zsebéből, rámosolygott, és visszatette a zsebébe.
A béka újra megszólalt, és azt mondta: Ha megcsókolsz, és visszaváltoztatsz gyönyörű hercegnővé, feleségül megyek hozzád. A mérnök újra kivette a békát a zsebéből, rámosolygott, és visszatette a zsebébe.
Végül, a béka azt mondta? Mi a baj? Én egy gyönyörű hercegnő vagyok. Miért nem csókolsz meg? A mérnök azt mondta: Nézd, én egy elfoglalt mérnökember vagyok. Nincs időm barátnőre vagy feleségre, de egy beszélő béka, na az tuti!

7 pont, amiben egy belevaló férfi hasonlít a Linuxra

1. Egyszerre akár több felhasznaló igényeit is képes maradéktalanul kielégíteni, akár úgy is, hogy egyik sem tud a másik létezéséről.
2. Nyilt és egyszerű forráskódja ellenére saját képükre formálni igazán csak a hozzáertök képesek.
3. Türelemmel és megfelelő gyakorlattal minden feladatot meg lehet vele oldani.
4. Feltételezi, hogy az őt használó tudja, mit is akar vele kezdeni.
5. A rendelkezésre álló erőoforrások lehető legnagyobb részét a felhasznaló(k)nak adja.
6. Müködésében probléma csakis durva felhasználói behatás esetén következik be.
7. Habár gyakran és sokféle ujabb verzió jelenik meg, a felhasználók igyekeznek a régit megtartani s legfeljebb egyes részeket frissiteni.

A tündérszép királykisasszony elhatározza, hogy férjhez megy. El is mondja apja urának, hogy hirdesse szét heted-hét országra. De csak ahhoz megy, aki kiállja a próbát. Kihirdeti a király, s özönlenek a hercegek, grófok, válogatott cigánylegények. Igen ám, de sorra megbuknak a vizsgán.
Egyszer arra jár a szegény vándorlegény, és beáll a sorba ő is, szerencsét próbálni. Nevetik is a hercegek, grófok, válogatott cigánylegények, hogy mit akar itt ez a csóró, szerencsétlen, hiszen ők sorban kudarcot vallottak. Mivel azonban mindenki próbálkozhat, egyszer a vándorlegény is sorra kerül.
- Menjünk ki, sétáljunk egyet a tündérkertben! - invitálja a királylány.
Kimennek, és elmennek a csilingelő aranyalmafa alatt, átmennek a szólószőlők között, és elérnek az ezüstpatak partjára. Ott a tündérszép lány lehúzza az ujjáról a gyémántokkal ékesített aranygyűrűjét, és bedobja a patakba, majd ezt mondja a legénynek:
- Vedd ki, és add a kezembe!
A szegény vándorlegény úgy tesz, ahogy a királykisasszony kérte, mire az megszólal:
- Ez a sok idióta meg mind a patakba ugrott!