Így szólt az Úr Noéhoz:
"Fél év múlva megnyitom az ég csatornáit és addig fog esni, míg a Földet el
nem lepi a víz.
De szeretnék megmenteni néhány jó embert és minden állatfajból egy párt,
ezért építs bárkát!"
Egy villámlás után a tervrajz ott feküdt a földön.
Fél év múlva elkezdett esni az eső, de az Úr legnagyobb megdöbbenésére Noé
csak ült szomorúan a kertjében, bárka sehol.
- De Noé, hol a bárka? - kérdezte felháborodva.
- Uram, bocsásd meg nekem, de felmerült néhány igen nagy probléma:
1. A hajóépítéshez engedélyt kellett kérnem, mert a terveidet nem fogadta el
a Hajóépítési Hivatal Műszaki Osztálya, ezért több mérnököt is fogadnom
kellett az áttervezéshez.
2. A szomszédom feljelentett, hogy nem a rendezési tervben megengedett
tevékenységet akarok folytatni a kertemben.
3. Nem tudtam fát szerezni, mert a fülesbagoly életterének megőrzése
érdekében fakivágási tilalmat rendeltek el.
4. Ahogy elkezdtem begyűjteni az állatokat, beperelt egy állatvédő
egyesület.
5. A Katasztrófavédelem közölte, hogy nem építhetem meg a bárkát, amíg nem
készíttetek egy hatástanulmányt az özönvízről.
6. Ezután konfliktusba kerültem az Esélyegyenlőségi Hivatallal az ügyben,
hogy mennyi hátrányos helyzetű kisebbségi etnikumot viszek magammal. Ennek
az lett a vége, hogy lefoglalták a félkész bárkát.
7. Amikor el akartam hagyni az országot, közölték velem, hogy adótartozásom
van, így nem mehetek sehová.
Most úgy ítélem meg Uram, hogy körülbelül még 100 év kell a bárka
elkészítéséhez.
Ekkor elállt az eső, és kisütött a nap.
- Úgy döntöttél Uram, hogy mégsem pusztítod el a Földet? - kérdezte Noé
bizakodva.
- Nincs rá szükség, - mondta az Úr. - Megoldjátok magatok!
