A tanítónéni kérdezi az iskolában a gyerekeket:
- Mi az: négy lába van, barna és az erdőben él?
- Medve - kiabálják a gyerekek.
- Jó gondolat - mondja a tanítónéni - de lehetne őzike is!
A tanítónéni folytatja:
- Mi az, zöld, fűben van és ugrik?
- Béka - kiabálják a gyerekek!
- Jó gondolat - mondja a tanítónéni - de lehetne szöcske is.
Erre Móricka megkérdezi a tanítónénit:
- Mi az, amit a tanítónéni ha a szájába vesz, akkor nagy és kemény, s mikor kiveszi kicsi és puha?
A tanítónéni hatalmas pofont kever le Mórickának, de az csak folytatja:
- Jó gondolat, de lehetne rágógumi is!

Plasztikai sebész kitalált egy új módszert az arcbőr feszessé tételére.
Magyarázza a páciensnek:
- Egy rejtett csavart operálok a feje tetejére. Amikor úgy érzi, hogy a bőr egy kicsit ráncosabb, csak egy apró csavarás és újra feszes az arcbőre.
A nőnek nagyon tetszik a dolog, aláveti magát a beavatkozásnak. Néhány hónap múlva azonban
visszajön az orvoshoz.
- Doktor úr! Nézze, milyen zacskók lettek a szemem alatt!
- Asszonyom! Azok nem zacskók, hanem a mellei. és ha még sokat tekergeti azt a csavart, hamarosan szakálla is lesz!

Egy férfi kétségbeesetten rohangál a folyóparton. Meglát egy horgászt.
- Mondja uram, nem látta erre a feleségemet?
- Hogy nézett ki?
- Szőke, rövid szoknyában, piros blúzban.
- Igen? Alig néhány perce láttam...
A férj megkönnyebbülten felsóhajt.
- Jó, akkor nem lehet messze.
- Szerintem sem - feleli a horgász - most nagyon gyenge a víz sodrása...

A jómódú gazda, és a szegény ember üzletet kötött.
A gazda minden héten ad két kiló túrót a szegény embernek, aki pedig viszonzásul két kiló összegyűjtött mézet ad....
Ment az üzlet rendben jó ideig, amíg egyszer csak a gazda arra gondolt, hogy bizony nem minden ember tisztességes, és meg kellene mérni amit, kap.
Úgy, hogy mikor legközelebb vitte a túrót, és néhány perc múlva megkapta a mézet, azt hazavitte, és a pontos mérlegén megmérte - hát csak másfél kiló volt!
Felháborodva ment a szegény emberhez és indulatosan a szemére vetette, hogy becsapta őt.
A szegény ember lehajtotta fejét és így szólt:- Nagyon sajnálom, hogy így történt, de én nagyon szegény ember vagyok. Egy kétserpenyős mérleget még tudtam szerezni, de súlyokra már nem volt pénzem. Így hát amikor megkaptam magától a túrót és kivittem a kamrába, rátettem a mérleg serpenyőjére, és a másik serpenyőbe kimértem az azonos súlyú mézet.