Zsuzsa férje, Lajos néhány napig kómában fekszik. Hűséges neje mellette virraszt. Egyik éjjel Lajos magához tér és int a feleségének, hogy hajoljon közelebb.
- Drága Zsuzsa, te mindig kitartóan mellettem voltál, akkor is, amikor kirúgtak az állásomból, amikor az üzletem csődbe ment, amikor meglőttek, amikor elvették a házunkat, amikor az egészségem kezdett odalenni. Te mindig velem voltál és mellettem álltál. Tudod, mit gondolok?
- Mit, kedvesem? Kérdi a hű asszony.
- Azt gondolom, hogy te nekem qurvára nem hozol szerencsét...