pesszimista

A tévé pályázaton keres műsorvezetőt. Az egyik jelentkező sunyi tekintetű, mint egy tolvaj. A másik dadog... A harmadik énekel, a hanglejtése ordenáré.
A negyedik délceg, jó megjelenésű, ömlik belőle a szó, csodás dikció, jól öltözködik, idegen nyelveket beszél, de. időnként nagyokat kacsint.
Mondja is neki az egyik pályáztató:
- Uram, meg kell értenie: nem lehetünk elnézők. A rádióban ön talán még megfelelne, de hát MI televíziós műsorvezetőt keresünk. Visszás lenne, ha a híradóban azt olvasná: "a kormány adót csökkent" vagy "növelik a nyugdíjakat", és közben nagyokat kacsintana. Mindenki joggal hihetné, hogy gúnyt űz a komoly témákból.
A jelentkező csak legyint:
- Ez nem annyira szörnyű! Amint beveszek egy aszpirint, elmúlik a kacsintási inger.
- Valóban? És ezt be is tudná mutatni?
- Hogyne.
Az ürge az egyik zsebébe nyúl, kivesz egy kondomot, kacsint; aztán a másikban kotorászik, onnan is előkerül kettő; a belső zsebébe nyúl, ahonnan egy kisebb halom kondomot sikerül előhalásznia, aszpirint azonban nem talál. Gyöngyözik a homloka. Kétségbeesetten keresgél, kacsingat, előtte az asztalon már kondomhegy, mire az egyik farzsebéből végre előkerül egy aszpirin. Bekapja, és nyomban elmúlik a kacsingatási inger.
- Uram - nyugszik meg a pályáztató -, ön a legjobb jelentkező, felvesszük, csak árulja már el, minek önnek ennyi kondom?
- Mindig ezt kapom a gyógyszertárban, amikor aszpirint kérek, és... közben kacsintok.