A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs. Smith idegesen várja a jelentkezőt.
Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón hátha sikerül neki munkát találnia. Mrs. Smith nyit ajtót...
- Jó reggelt asszonyom azért jöttem...
- Ó tudom miért jött. Már nagyon vártam - mondja Mrs. Smith.
- Tényleg? - lepődik meg a fotós. - Nagyon jó. Tudja a gyerekek a specialításom...
- Ebben bíztunk a férjemmel. Kérem jöjjön be és foglaljon helyet.
Hamarosan Mrs. Smith a tárgyra tér.
- Nos akkor hol kezdjük?
- Bízzon minden csak rám! Azt hiszem kettőt csinálunk a fürdőkádban egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet.
- Fürdőkád kanapé? Nem csoda hogy eddig a férjemmel nem sikerült. Sőt ha megpróbálnánk több pozicíóból különböző irányokból biztos vagyok benne hogy hogy elégedett lesz az eredménnyel!
- Úristen!
- Asszonyom az én szakmámban az embernek muszáj időt szánni a a munkájára! Megcsinálhatnám 5 perc alatt is de biztos lennék hogy elégedetlen lenne az eredménnyel!
- Hát én nem is tudom...
A fotós előveszi a pénztárcáját hogy megmutassa a hölgynek egypár előző képét.
- Nézze! Ezt például egy busz tetején készitettem!
- Te jó ég!
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek bár az anyjuk eléggé megnehezítette a dolgomat!
- Megnehezítette?!
- Igen! Végül ki kellet mennünk a Hyde parkba egyébként nem sikerült volna. Képzelheti milyen nehéz volt ott a sok ember előtt. Annyian voltak hogy 4-5 sorba kellett redezni őket hogy jól tudjak dolgozni.
- 4-5 sorba???
- Igen! Az anyjuk nagyon hisztis volt. Egészen estig csak sikítozott. A végét már sietve kellet ellőnöm. És amikor a mókusok megrágták a felszerelésemet...
- Úgyérti a felszerelését? - rökönyödik meg Mrs. Smith sápadt arcal.
- Igen! Nos asszonyom készen áll? Behozhatom az állványokat?
- Mi-mi-milyen állványokat???
- Hát tudja olyan nagy a felszerelés hogy nem sokáig bírom tartani... Asszonyom... Asszonyom... Hát nem elájult??